Volt régen egy TV jelenet, amikor szép emlékű Márkus László egy fotelt tört darabokra, és folyamatosan azt kérdezte, az őrület határán, hogy: „De mi kerül ebben 3000 Ft-ba?” Nos, ha nem is ennyire ironikus is a kérdés, de okkal-joggal tesszük fel az Önök nevében: De mi van ebben a beltéri ajtóban?
Jelentjük, sok minden lehet.
Szeretnénk egy kicsit visszatekinteni, a régmúlt idők ajtóira, ahol kétség nem lehetett a tekintetben, hogy mi van az ajtó belsejében, mert egyértelmű volt: FA, csak természetes, tömör faanyag.
ajtók az ókorból és a középkorból
Ennek alapvetően három oka volt, egyrészt a faanyag bőven, bármiféle külső szabályozás, rendelet, korlátozás, nélkül bőven rendelkezésre állt, másrészt az emberek kisebb hányada engedhette meg magának, hogy életterében belső ajtók legyenek, és nem utolsó sorban, nem álltak rendelkezésre azok az eljárások, technológiák, amik lehetővé tették volna az ajtó belső szerkezetének racionalizálását.
Volt ennek az időszaknak egy komoly gondja, nevezetesen az, hogy nem volt megfelelő ragasztóanyag, amivel az elemi fa részeket egymáshoz rögzíthették volna, így maradt a csapok fa ékekkel és/vagy átmenő szegeccsel történő rögzítése. A betéteket is szegeccsel rögzítették. A változást e téren a ragasztók „feltalálása” hozta, melyek kialakulása, ismereteink szerint, a véletlen műve volt. Az ember nagy valószínűséggel első ragasztóanyagként a tojásfehérjét használta, ennek azonban viszonylag kicsi volt a kötőereje, ma azt mondjuk, kötőszilárdsága. A komolyabb ragasztóanyagok akkor teremtődtek meg, amikor eleink rájöttek a kifőzött csont és bőr maradványok levének kiváló ragasztási tulajdonságaira, ami a glutinenyvek megismerését jelentette.
Ez az időszak is még a tömör faanyagok korszakát jelentette, de a keretes, betétes ajtók betétrészeit már nem egy darabból, hanem több faanyag szélességben toldásával készítették. Közeledünk a „Mi van benne?” kérdés magyarázatához!
A tokok és szárnyak a XVI. – XVII. század során még tömör anyagok megmunkálásával készültek, és a XVIII. század hozta meg azt a változást, hogy a deformációk elkerülésére, tapasztalatok alapján, elkezdték a szárnyak keret és betét részeit szélességben toldott, és esetenként, a betéteknél is, nemes furnérral borított fenyő alapanyagokból készíteni.
ajtószárny szerkezeti metszete
